Sex revolution
Egy táncos úgy vonaglik a rúdon, hogy szinte rossz nézni. Fülledt erotika árad minden sötét sarokból, nyögések szántják át a levegőt felégetve a zene hanghullámait.
Partnerem lábaim közt térdel és olyan kívánatosan mozgatja száját, hogy akkor is begerjednék ha nem épp hangszeremen játszana. Sokszor járok le ide, mert itt igazán elengedhetem magam, jó levezetni a felesleges energiát.
Nőgyógyász vagyok hát nem ironikus? Minden férfi álomfoglalkozása, pedig ha tudnák, mennyire élvezetes hüvelygombát kezelni, és premenstruációs tünetekkel meg kétségbeesett libákkal foglalkozni, miközben a pasijuk ott ül és azon tanakodik, hogy hány féle pózban lehet megdugni egy csajt a vizsgálóágyon.
Itt azonban én vagyok az úr, itt mindent megtehetek, amit csak szeretnék, legalábbis bármit, aminek köze van a szexhez. Homlokom verejtékezni kezd, vérem kigyúlva száguld bennem miközben megemelem lüktető férfiasságom, hogy átvegyem az irányítást. Egy bombázó tipeg felém szájában kémcsővel. Mellét az államnak préseli miközben számba önti az ír whiskit. Miután a kis ribanc továbbáll felkönyökölök majd felállok, hogy sarokba szorítsam mai kiválasztottam. Látom szemén, hogy ő még kényeztetésre vár, de ma rossz emberrel kezdett, ― nem a feleségem vagy szivi ―.
Lapockájánál fogva előre döntöm testét, hogy végre megkapjam, amiért idejöttem. A hely szűke nem zavar, gyorsan utat török magamnak, hogy egyre beljebb és beljebb hatolhassak.
Teste megremeg, de ha fájdalmat okozott neki tettem, akkor sem szól érte, mert tudja, hogy a pénz beszél, nem pedig ő. Lábfejem enyhe görcsbe rándul, de nem érdekel, közel már a cél.
Megmarkolom csípőjét és addig gyorsítok, ameddig csak bírom. Jobb lába enyhén elmozdul, egyensúlyt keresve, én pedig hajába markolok, miközben kiengedem a fáradt gőzt. A levegőbe ordítok, de a zene félig elnyeli hangom. Megállok egy kicsit, hogy kiélvezzem a pillanatot. Ez csak a bemelegítés volt, hosszú még az este. Partnerem is lassan feláll, parancsra várva néz szép szemeivel. Izmos teste megfeszül, ahogy elhangzik utasításom:
- Most te jössz szépfiú!
Kedves Nita Hope!
VálaszTörlés(majd a végén elmondom, miért lesz ez más ez a komi, mint szokott)
Elmondok neked egy történetet, vagy elolvasod és mosolyogsz rajta, vagy nem :)
Régen, amikor még nem nagyon olvastam és, mint a legtöbb gyerek, a tv előtt ültem és vakulásig megnéztem, minden fajta műsort. Az isiben, a kötelező olvasmányokat nem mindig olvastam el, sőt volt olyan is...hogy csak a rövidített változatot (XD)
Lényeg a lényeg, hogy kb 9-10 éve kezdtem el olvasni rendesen minden féle könyvet. A fogalmazásom most sem a legjobb, sőt a helyesírásomban is vannak hibák. De sokkal jobban megy, mint annó.
Eddig szemberöhögtem mindenkit aki azt mondta: olvass és meglátod, a stílusod is változik. Jelentem alakulok. Megfogadtam a tanácsot.
Nita Hope védelmére, mert én is szoktam pötyögni, hogy sokszor előfordul az, hogy az író gondolatai előrébb vannak, mint ahogy gépel. Remélem értitek? Annyira kialakul a fejben hogy nem mindig tudja az ember összekapcsolni hirtelen a dolgokat! DE... Nita, nekem nagyon tetszett! Remélem nem sértelek meg, mert imádlak, remélem tudod! Hogy sztem nagyon jó úton jársz! Kikéred a véleményeket és nem csak úgy belevágsz egy tervbe! Komizók! Azért ír, és publikája itt, mert kíváncsi a nagyérdeműre!!!
*Folyt köv, mert félek hogy nem küldi el*
Ismerlek téged, vagyis nem egyszer beszéltünk már. Fanfic írás az teljesen más, mint tudjuk...
VálaszTörlésKülönbséget kell tenni a kettő közt! Nita tudja! Megszületett ez a másik blog! Bevallom amikor az egyszarvús dolog volt, kicsit furcsa volt látni hogy oda raktad fel! De büszke vagyok rád, hogy ezt az oldalt létrehoztad! Nem kevered! Meg a másik..
Egyszerre több mindent is csinálsz, ami nem kis meló, ilyen hangulatból olyan hangulatba kerülni, belebújni ebből a karakterből egy másikba.
Nah annyit pofáztam, hogy a végén tuti kidobsz XD
A történet, nekem nagyon bejött. Darkos vagyok alapból, szeretek szokatlant olvasni!:) Nyitott vagyok bármire XD Igaz hogy a romantika nálam messze áll, de lásd...a héten olvastam egy regényt. Szinte csontig hatódtam XDXD
Nitám : Sok sikert kívánok neked!:) Nekem nagyon tetszik az hogy ilyen terveid vannak! :)
Várom a többi írásod, nem kell sietned! :) Tudom hogy nem kis meló összehozni!
A negatív komit is el kell fogadni, tudom én XD
*komizói rizsa*
Direkt szerettem volna máshogy írni neked, mint ahogy megszoktál*
Sok pussz neked! :)
Ui: tele van hibával a maratoni írásom? Sajnálom XD
Ui2: remélem érted mit szerettem volna, ha pedig nem, akkor majd privben ;-)
Köszönöm szépen! :)
VálaszTörlésIgen te vagy az egyik ember, aki vette a fáradtságot arra, hogy ne ragadjon le a ficiknél, hanem akár tőlem, akár mástól olvasson valami komolyabbat is. Azt, hogy még komit is írtál külön köszönöm! Mindig mondtam, hogy én vagyok a magam legjobb kritikusa, mert a ficiknél például mindenki írj a jó komikat, amik jól esnek, de én annyi hibát találok a saját írásomban, hogy szörnyű. /Bár azokban a munka csak minimális./ Ezek az írások viszont több munkát igényeltek, és olyan karaktereket próbáltam megfogni, ami nem feltétlenül áll hozzám közel. Viszont ezek nem romantikus írások, amiért megdicsérem magam, mert pont ebből a közegből próbálok kitörni. A helyesírásom nem jó, főleg ami a vesszőket illeti, de szerencsére a bétáim tényleg jók. :)
Megmondom őszintén az a legnagyobb baj, hogy túlgondolkodom a dolgokat. Ezért nem kezdtem el könyvet írni sem , mert már több, mint egy éve azon agyalok, hogy egyáltalán mit írjak... És hát ugye közben jönnek a novellák. :)
Nagyon értem azt, amit az "előbbre jár az agyam, mint a kezem" dolgot, tényleg nem egyszerű... A nagyok azt csinálják, hogy írnak egy vázlatot... Aztán írnak párbeszédeket... Maj megpróbálják igényesen kitölteni a fennmaradó helyeket... Na igen. Ha jól ismerlek, te is olyan vagy, mint én, vagy épp én vagyok olyan, mint te, hogy random-ban nyomjuk az írást, ergo sosem tudjuk, hogy mi lesz a következő lépés... Ami lehet, hogy nem a legjobb taktika, viszont izgalmassá tesszük magunknak a dolgokat. :D
Mindegy Ancsám, majd megmásszuk azokat a hegyeket, amiket Lidi említett. :D Azt hiszem pont azért van erre esélyünk, mert mi nem fásulunk bele abba amit csinálunk. Ha egyszer igazán komolyan leülök írni, akkor lesznek gondok, mert lehet, hogy akkor nem állok fel addig, amíg meg nem írtam egy könyvet, de hogy utána többet nem írok az is biztos. Na épp ezt szeretném elkerülni. :D
Hali!
VálaszTörlésMail-ben írtam, hogy majd visszatérek ide és itt bővebben kitérek a véleményemre. Legutóbbi látogatásomnál még nem voltak itt ezek a hozzászólások. Elolvastam, aztán rá kellett gyújtanom. Mielőtt kiakadok, inkább leírom azt amit először akartam.
Szóval, nekem ez a kedvencem! Csak annyit fűznék hozzá, hogy én levenném a képet, mert ha az ember e nélkül olvassa el - nem tudni mire számítson - szerintem sokkal nagyobbat üt. Imádom az ilyen írásokat, ahol a végén a csattanótól leesik az ember álla.
Ömlesztett: teljesen felesleges ezt tovább tagolni, így is teljesen élvezetes. Átlátatatlan vagy átláthatatlan? Aki 7 sorba is képes hibát ejteni az ne nagyon kritizáljon. ÁÁÁÁÁÁÁ
Nem is írom tovább ami jelenleg kitörni készül belőlem. Inkább rágyújtok.
Vagyok. Hoztam kávét is. Most jobb.
Csináld azt amit szeretsz, ami élvezetet okoz és hagyd, hogy szárnyaljon a lelked. A legfontosabb, hogy te jól érezd magad, és ha ezzel még másoknak is örömöt tudsz okozni az már csak hab a tortán. Ha szomorú vagy az ilyenek miatt, gondolj arra, hogy milyen különleges az az ember aki ismeretlenül is sok ember szívébe betudta lopni magát, sokszor megnevettetve, máskor könnyekig hatódva az olvasóit.
Vannak történetek, novellák, fejezetek ... amiket az ember elolvas, rámondja, hogy jó, sőt élvezi is, de én azokat szeretem a legjobban ami gondolatokat ébreszt bennem. Erről ez jutott eszembe:
Létezik valahol egy olyan egyszerű ember akire azt lehetne mondani, hogy "ismerem"? Kétlem. Mindenkinek vannak féltve őrzött titkai, olyan vágyai amiket még magának is fél beismerni, nem hogy a környezetének. Hozzá tartozik, belőle fakad, a lényéből ered, mégsem tudja senki. Mert fél, mert szégyenli, mert a társadalom, a környezete által nem lenne természetes.
Vajon mindenki számára létezik egy olyan hely ahol ő lehet az "úr"? Néhány ember a történeteiben leli meg ezt a fajta megtisztulást. Az ő története, az ő gondolatai, az ő kis buboréka amiben ő irányít. Megmondhatja mi fog történné, tudatosan megnevettethet, feldühíthet, vagy éppen felizgathat. Csak ő hazudhat, ármánykodhat, csábíthat, mert itt ő mondja meg, mi legyen. A történetében nem ítélik el, nem hazudnak neki, nem bántják meg ... mert az Ő maga.
Bocs, kicsit eltértem a tárgytól, igyekszem visszaszállni a földre. Annyi minden eszembe jutott ... de majd legközelebb. Addig is légy jó. Kiss you
Kedves Nita!
VálaszTörlésVéleményem szerint az írót, néha annyira magával ragadja az írás, hogy a hibákat észre sem veszi.
Aki hibátlan írást akar olvasni, vegyen könyvet. Ott fizet a minőségért, amit profi lektorok biztosítanak az olvasónak.
Egy blogtól ezt ne várjuk el!
Az író írjon lendületesen, és ne a helyesírási hibákat keresse, az a lektor dolga!!!
Szerintem nagyon ügyes vagy :)
Gloria!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm!!! (L) Egyetértek veled és azt hiszem a vesszőkkel mindig hadilábon fogok állni, ezen 10x-i átnézés sem segítene, amíg mind a 10x én nézem át. :D
Még egyszer köszönöm! :)
Szia Nita!
VálaszTörlésTeljes mértékben egyetértek Gloriával. Gépelés közben pedig elég könnyű melléütni, betűket kihagyni, és így tovább. Nálam gyakran előfordul, hogy egyes szótagok betűit, sőt, olykor teljes szavakat visszafelé írok le (pl. nem helyett men, szóval helyett szólav, stb.)Meg ha azok helyesírási hibák is történetesen, akkor is mi van? A Te blogod, nem tartozol senkinek elszámolással.
A stílusa meg nekem nagyon tetszik, talán mert kicsit emlékeztet a Sin City c. filmben hallható monológokra. :) Főleg Marv szövegeire. Ez persze nem baj, ez nem koppintás. Szerintem nagyon jó és szórakoztató. Majd mindjárt tovább is olvasom, ha ezt a hozzászólást megírtam. :)
Továbbá eszembe jutott egy vicc is:
Mit mond a nőgyógyász, ha belép a kocsmába?
- Végre, arcok!
(Bocs :))
Na, várjál, Nita, alább meg jól leb@szom ezt a Lídiát...
Nos, Lídia, kedves! Miért nem maradsz magadnak az eget rengető bölcsességeiddel?! Annyira fene okos vagy, aztán azt se' tudod, hogy Nita karcolatait "kis novelláknak vagy minek nevezzed"... Megnézném én egyszer, hogy Te magad mit és hogyan alkotsz, és jöhetsz nekem azzal, hogy teszem azt: megjelent már könyved. Manapság sajnos olyan könyveket is kiadnak, amik arra se jók, hogy a seggemet kitöröljem velük, mert durva a papírjuk is...
Az efféle nagyképű okoskodás - vagy nevezzem tudálékosságnak? -, lehet hogy egy falusi hitgyüliben bejön, de ne gyere már kérlek ide a rosszindulatú oktondi arcoddal! Főleg, hogy még arra sem veszed a bátorságot, hogy nyilvánossá tedd a profilodat. Netán félsz bemutatni nekünk a minden bizonnyal kritikán fölüli "műalkotásaidat"?
Na, csókolom.
És Nita, máskülönben van egy blogom, ahol egyedi - tehát nem fanfic - történetek ajánlóit gyűjtjük. Nézz be, és ha gondolod, írj egy ismertetőt erről a blogodról, és nagyon szívesen kiteszem rá. Az elérhetőség:
http://c-scribendi.blogspot.com
Hű-háá!!
VálaszTörlésSziasztok! Én most találtam ide.. Nem tudom mi volt itt írva ez előtt, de ez amit itt találtam most, az tetszik nekem.
Az efféle írásról fingom sincs, de az első komit olvasva, felállt a hátamon a szőr!!!!
Ez nem segítség volt, ez basztatás volt!! Na meg okoskodás, mintha épp tényleg azonnal egy hegyet kéne meghódítani... szánalmas... fúúúúj!!
A többi Lány véleményét viszont osztom, nem kell mindenkit véresen komolyan venni! Ők már csak tudják..
Írj, hogy legyen mit olvasnunk, és én részemről , örömmel teszem..:) Mindenkinek, minden életkorban, minden foglalkozásban van hová fejlődni, de nem az efféle okostojásoknak kell elindítaniuk a ranglétrán, úgy gondolom!! Sőt!!
Ugye fogsz írni, mert úgy láttam régen írtál, csak nem vette el a kedvedet?? :(
BÚÉK !